Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2013. Fel-Szét

A kiállítást Éles Bulcsú grafikusművész szervezte a Lugas Sörözőbe 2013. szeptemberében. A falakon olyan munkáim, grafikáim voltak megtekinthetők, melyek előtte még sehol sem voltak láthatóak. Témáját tekintve szürreális portrék, amelyek  közeli ismerőseimről, barátaimról készültek. A rossz idő ellenére megjelenteknek köszönöm a részvételt.

 

Álljon itt a megnyitó szöveg.

Éles Bulcsú

Halmi Zsolt – Fel-Szét portrék

Az emberábrázolás szinte egyidős az emberiséggel. A kezdet kezdetén idealizált, általános stílusban egy-egy korszakhoz köthető portrék születtek. Gondoljunk csak a Willendorfi Vénuszra vagy a Húsvét szigeteki kőfejekre. Ezek nem egy konkrét személyt ábrázolnak, hanem a Nőt, az Embert testesítik meg. A XX. század egyes művészei visszatérnek ehhez a nem konkrétat ábrázoló, hanem egyedi stílusú emberábrázoláshoz – gondolhatunk például Kondor Béla, Szász Endre, vagy Burai István senki mással össze nem keverhető alakjaira, csak rájuk jellemző embertípusaikra.

De a művészettörténet e két végpontja között hosszú út ível át. Már Gudea papkirály szobra is megőrzött valamit az egyházi vezetőről, míg az antik római császárszobrok szinte hiteles képmásoknak tekinthetők. És a római birodalomhoz kapcsolódik az első, teljesen hiteles képmás is, mégpedig Veronika kendője-feltéve, ha elfogadjuk a Bibliát.

A reneszánsz mesterek ecsete alól kerültek ki aztán az első élethű és pontos arcképek. A legismertebb portré Leonardo Mona Lisája, bár magam többre tartom Dürer Önarcképét, amely egy szinte önvallomás-önvallatás. Hiszen egy jó portré nem csak a külsőt, hanem a belsőt is tükrözi. Éppen ezért lesz különös önismereti játék az önarckép műfaja: a művész azon vívódásának lenyomata, hogy milyennek látja és milyennek szeretné láttatni önmagát. Említés érdemel itt a három nagy önarckép festő: Rembrandt, Van Gogh és Holló László. Véletlen-e hogy mind hármójukat haláluk után ismerték csak el igazán, és életükben többé-kevésbé magányosak voltak?

A magyar portréművészet legnagyobb alakja Barabás Miklós épp azidőtájt alkotott, mikor a fényképezőgép hódító útjára indult. Ez a technika szükségszerűvé tette a képzőművészet valóságtól való elszakadását. Dali szürrealista portréi, Picasso szétszedett és összerakott arcképei. Matisse zöld-vörös fejei határozottan jelezték a változást. Beindult a szüntelen alakítás, tömörítés, változtatás, de ellenpélda is van, akik megmaradtak a látvány művészi többlettel való visszaadásánál. Ide sorolható a debreceniek közül a szakma nagy örege: Bogdándy György, vagy a negyvenes generációból Potyók Tamás, Kujbus István, Tóth Miklós hármas.

Halmi Zsolt is a változtatás mellett foglalt állást ezzel a képanyagával. Egy főiskolai feladatott vett elő, amely következő volt: élethű portré lefénymásolása, a másolat csíkokra vágása, leragasztása, majd ebből a keverékből egy új mű létrehozása.

A kiállítás „keresztapja” az itt későbbiekben kiállító Rózsa István volt. A „Fel-Szét elnevezés utal a munkamenetre, bár kimaradt a „Meg” szó, ugyanis a képek feldarabolása és szétszedése után fontos lépés a képek megrajzolása, befejezése. Ez a képanyag egy különös, szinte ijesztő világ. Zsolti szinte szakácsként nyújtotta-dagasztotta az arckép tésztáit, hogy aztán mindannyian, talán vele együtt meghökkenve, és kérdésekkel tele szemléljük a sorozatát.

Mintha emberek szörnyekké alakulnának, akárcsak egy fantasy filmben- mondhatnánk, ha populárisak lennénk. Az emberiség hanyatlásának, züllésének példái e képek- szólhatnánk, ha filozofikusan közelítenénk a sorozathoz. A művész kipróbált valami újat, ami még nem kiforrott, és mintha most tőlünk várná, a megerősítést- nyilatkozhatnánk kritikusan.

Az igazság talán ennek a három megközelítésnek az elegye. Hiszen valóban tetten érhető a képeken, hogy Zsolti otthonosan mozog a fantasy és a képregények világában. Az is tény, hogy mint gondolkodó ember, tisztán látja: nincsen minden rendben a világban. És leginkább igaz az, hogy a művész nemrég új útra lépett, és az első próbálkozásainak legjavát tárta most a szakma és a közönség elé ezzel a kiállítással.

Tanácsom Zsoltinak: készítsen még sok ilyen képet. Ez a sorozat ne a vége, hanem a kezdete legyen ennek az útnak, kísérletezzen és dolgozzon tovább, játsszon a méretekkel, a színekkel és a technikákkal egyaránt.

Halmi Zsoltnak gratulálok, és a kiállítást megnyitom.

Debrecen 2013. 09. 19.

 

fel_szet-meghivo.jpg